A mechanikai erők és a vörösvértestek nem csupán passzív résztvevői a trombolízisnek

a
a
a

A mechanikai erőket és a kémiai reakciókat általában különálló jelenségnek szokás tekinteni, azonban a trombolízis esetében szorosan összetartoznak. Megfigyeléseink szerint a beszűkült artériákban az áramlás a fibrinszálakat a nyíróerők iránya mentén rendezi, és ez a mechanikai hatás jelentősen megnöveli az alvadék enzimatikus emésztéssel szembeni ellenállását.
a
a
a


A vérlemezkék, simaizomszerű összehúzódásuknak köszönhetően hasonló mechanikai stresszt fejtenek ki az öregedő trombusban, miáltal valamelyest megnövelik annak litikus ellenállását. Egy másik elterjedt nézet, miszerint a vörösvértestek csupán passzív elemei a trombus szerkezetének, szintén felülvizsgálatra szorul azon eredményeink tükrében, melyek azt mutatják, hogy ezen sejtek felszíni receptoraikon keresztül kapcsolódnak az alvadék mátrixához, és lelassítják annak proteolitikus feloldását. Eredményeink azt sugallják, hogy olyan terápiás megoldás lehet célravezető, mely a fenti fibrin-sejt interakciók megszüntetésével harcol ezen pusztító betegség ellen. Az enzimatikus trombolízis hatékonysága a trombus kialakulása után eltelt idővel arányosan csökken, amit a fentiek tükrében a keletkező alvadék -részben rheológiai (véráramlás), részben sejtes (vörösvértest és vérlemezke kontrakció) tényezőknek köszönhető- mechanikai stressznek való kitettségével magyarázhatunk. A súlyosan anémiás betegek vérzési hajlama, illetve a polycythaemia verában szenvedők fokozott trombózis-készsége is könnyebben értelmezhető a vörösvértestek által megnövelt litikus rezisztencia fényében, amelynek oka az integrin receptor-fibrinogén interakció következményeként megváltozott fibrinszerkezet, illetve gátolt plazminogén-aktiváció.
a
a
a